Az LMP kudarcnak tartja a közfoglalkoztatást, a siker ugyanis az ellenzéki párt szerint az lenne, ha csökkenne a programban résztvevők száma, nem pedig növekedne.

Gerstmár Ferenc, az LMP önkormányzati szakszóvivője pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: a kormány gazdaságpolitikájának kudarcát mutatja, hogy egyre nagyobb létszámban és jövőre már 340 milliárd forintos összegért foglalkoztatják az embereket, szerinte így “egyre többe kerül a foglalkoztatási statisztikák javítása”.
Megjegyezte: nem lehet a végtelenségig növelni a közfoglalkoztatottak számát.
A politikus személyre szabott képzések bevezetését sürgette, valamint helyi gazdaságfejlesztési programokat, amelyek komplex munkaerőpiaci programokkal párosulnak. A szakszóvivő mezőgazdasági, élelmiszer-feldolgozó szövetkezeteket is támogatna.

http://index.hu/urbanista/2015/11/26/meno_keso_modern_epuletet_tuntetnek_el_budapesten._kar_erte/

Szomorú levelet kaptunk Léstyán Bence építészhallgatótól, aki személyesen kötődik Budapest három szép, téglaépítésű trafóházához is. Az egyik most veszélybe került, mégpedig a Nagycsarnok mögötti Csarnok téren található épület: szállodát építenek a helyére, amit már elég régóta tervezgetnek.

Nagy kérdés, hogy mit lehet kezdeni egy ilyen házzal, ha már funkcióját veszti (kicsit a víztornyokéhoz hasonló a helyzet), de az biztos, hogy elég furcsa megoldás egy homlokzat elé építeni egy házat. 

Léstyán Bence most aláírásgyűjtésbe fogott és az alábbi levelet küldte el nekünk:

Az ötödik évemet kezdtem szeptemberben az építész karon a Műegyetemen. Pont négy éve, az első félévben az egyik tárgy keretében várostúrára mentünk, ahol tíz útvonal közül lehetett választani. A mi sétánk a Dob utcában végződött, ahol az utolsó állomásunk a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló trafóház volt.

A Dob utcai automata állomás

Fotó: Léstyán Bence / Urbanista

A minket vezető tanár megkérdezte, hogy van-e köztünk olyan, akinek tetszik ez az épület. A csoportból talán egy-két ember jelentkezett bizonytalanul.

Most még nem baj, ha nem tetszik. Addig kell viszont erre az egyetemre járnotok, amíg meg nem szeretitek

– mondta erre. Azt a trafóházat – és még másik kettőt Pesten – nagyapám, Léstyán Ernő tervezte. Talán érthető, miért vagyok büszke erre a történetre azóta is.

Sajnos tőle már nem tanulhatok, egy éves voltam, amikor elment közülünk. A három trafóházhoz viszont rendszeresen elmegyek, próbálom én is megtanulni azt a gondolkodásmódot, mely szellemében azokat tervezte, és amiért 1967-ben Ybl díjat kapott. Azóta több írás is megjelent ezekről az épületekről, mindegyik az egyszerű tömegformálást, az eltérő funkció őszinte felvállalását, de a környezetéhez való illeszkedést, a szép arányú homlokzatokat és az elegáns, visszafogott anyaghasználatot méltatta.

A Katona József utcai állomás Újlipótvárosban

Fotó: Léstyán Bence / Urbanista

Most azonban egy negatív fejlemény miatt lett újra aktuális a téma. A Csarnok téri transzformátor-épület főhomlokzata elé – ahogy az az Építészfórumon megjelent – egy szállodát terveznek építeni. A telket már eladta az önkormányzat egy izraeli befektető cégnek, és az első lépések is megtörténtek már a kivitelezés felé is.

Nyilván nem véletlen, hogy jóval az engedélyezés után, az építkezés megkezdése előtt pár héttel publikálták a látványterveket. A leendő szálloda tudomást sem vesz a kialakult tér minőségéről, geometriájáról, átlátásairól. Megszünteti azt a finom kapcsolatot, amivel Léstyán Ernő épülete a Vásárcsarnokhoz viszonyul, és a teresedés közepébe tolakodóan nyomul be, mit sem törődve azzal, hogy egy nála talán nívósabb épületet tüntet el vizuálisan. Mi több, a transzformátorház alapvetését törli el az eléépítéssel, hiszen annak célja a tűzfalak eltakarása, a sérült épülettömb lezárása és egy új köztér létrehozása volt.

Talán az sem véletlen, hogy Vadász Bence – szintén Ybl díjas építész – épülete bemutatásában végig ELMŰ épületként hivatkozik a szomszédos házra, egyszer sem említi, hogy az is egy korábbi építész elismert munkája volna. Úgy kezeli, mint egy utcai kapcsolószekrényt, mint valami szükséges rosszat. (Valószínűleg ez így is van, állítólag a befektető cég megpróbálta az ELMŰ-től megvenni a trafóházat is, de szerencsére nem adták el nekik. Ha a beruházón múlik, már rég lebontották volna, hogy még néhány szobával nagyobb szálloda épülhessen.)

A transzformátorház elé tervezett új hotel látványterve

Fotó: epiteszforum.hu

Szomorúan olvastam a szálloda terveiről szóló cikket. Úgy éreztem, hogy az abban leírtaknak épp az ellenkezőjét valósítja meg Vadász. Az ilyenkor szokásos, már-már elvárt mondatok – „a tervezett épület tudatosan úgy próbál a környezet szerves elemévé válni, hogy egyéni, mai hangon fogalmazza meg helyét a park e centrális pontján. Nem próbál konkurálni míves környezetével, hanem érdekes, szabálytalan monolitikus tömegével kontraszt hatásával inkább kiemeli azok részletgazdag homlokzati kiképzését" – mintha nem a tervezett házról szólnának, hanem épp a transzformátorházat méltatná, ami valóban ezeket az elveket követte. Mintha ő is érezné, hogy ez lenne a helyes, de valamiért mégis az ellenkezőjét teszi.

Szeretném azt hinni, hogy van még visszaút, hogy meg lehet változtatni a terveket, hogy meg lehet menteni egy kiemelkedő épületet a pénz vezérelte érdekek rombolásától. Remélem, lesz a szakmában annyi összetartás, hogy ezt el tudjuk érni. Az utolsó pillanatban vagyunk, de talán még nem késő aláírásunkkal támogatni ezt az ügyet. Ha szó nélkül hagyjuk, akkor a továbbiakban is ez az utolsó pillanatban való tájékoztatás lesz a szokás, és más értékes épületek is hasonló helyzetbe kerülhetnek, ha valaki(k) gazdasági érdeke úgy kívánja.

A Csarnok téri állomás

Fotó: Léstyán Bence / Urbanista

Egy héttel ezelőtt építészettörténet-előadásunk volt. Épp a '60-as évek hazai építészete volt a téma, és többek közt a Csarnok téri trafóház is szerepelt a vetített példák között. Nagyapám háza egyetemi tananyag lett, és lehet, hogy mi vagyunk az utolsó évfolyam, akik óra után a Szabadság hídon átsétálva élőben is megnézhettük még, mit tart a szakma – és a Műegyetem tanári kara – követendőnek. Pár év múlva talán már csak azt lehet megnézni, hogyan lehet egy egykor nagyra tartott épületet megalázni, tönkretenni. Lehet, hogy az is tananyag lesz, csak más okokból...

Léstyán Bence

építészhallgató

BME ÉPK

http://index.hu/fortepan/2015/11/22/a_mester_utcai_huskereskedo_hagyateka

A Fortepan öt évvel ezelőtt ötezer fotóval indult. Az induló képek kétharmada a nyolcvanas évek közepétől lomtalanításokon talált fényképekből állt. És bár azóta sok minden változott a honlap és a gyűjtés karakterében, a lomtalanítás mint szenvedély és szérum megmaradt. Többször gondoltunk rá, hogy egy-egy lomtalanításon talált sorozat (stílusosan kupac) történetét a háttérrel együtt mutassuk meg. Hogy kiderüljön, hol találtuk a fotókat, és milyen állapotban voltak. A véletlen úgy hozta, hogy ezt most meg is tehetjük. A helyszín a IX. kerület, az időpont november 9., hétfő. A szmogos-napsütéses délutánba beletenyerelt egy félórás eső, ennek még jelentősége lesz a történetben.

A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Lomtalanításon fotókra vadászni valójában szinte reménytelen vállalkozás. Kukázó sorstársaink pontosan tudják, hogy a papírképek, albumok jó eséllyel eladhatóak, így az utóbbi években mi is inkább vásárolni szoktunk. Gyorsba', ha lehet, olcsón. Saját találatra egyetlen esélyünk maradt: a negatív film. Negatívokat ugyanis nem nagyon szed föl más, a filmek szinte eladhatatlanok, de minimum értelmezhetetlenek. Hisz nem tudni, mi van rajtuk. Egy részük eleve ezért kerül ki a lomtalanításra. Az örökösöknek fogalmuk nincs, hogy mikor, hol és miért készültek a fotók. Valószínűleg ez történhetett a Vaskapu utcában is, ahol történetünk tárgya, a több mint ezer, szanaszét szórt és csúnyán megázott síkfilm és pár tucat tekercs hevert. 

Az rögtön látható volt, hogy egy jelentősebb amatőrfotós-hagyatékról van szó, bár a teljes nagyságrend sosem fog kiderülni. A filmek már órák óta ázhattak a flaszteren, és többen is széttúrták a kupacot előttünk. Amit lehet, összegyűjtöttünk egy fekete kukászsákba, és igyekeztünk gyorsan hazaérni vele. Az elázott, összeragadt negatívokat fontos gyorsan kiáztatni és leszárítani, hogy az emulzió ne sérüljön nagyon. A kádban áztatás és szárítás közben már kezdett kirajzolódni a szerző személye és stílusa. A válogatás és gyors szkennelés azonban megdöbbentő eredményt hozott. A több száz kép között pár tucat igazán jelentős is akad. Egy pesti polgár fotós naplójának részletei a harmincas évek végétől. Séták a belvárosban és a Lánchídon, kicsit Escher Károly fotóit, kicsit Jávor Pál filmjeit idéző felvételekkel. De helyenként Rodcsenkót és az avantgárd fotózást követő képkivágásokkal, fény-árnyék játékokkal, felülnézeti képekkel. Rendőr a Híradó mozi előtt, nagyvárosi forgalom, kevés műemlék, sok jelen idejű utcakép a legjobb formájában lévő Budapestről. Pont amire vágytunk!

A szerző a Nagykörút–Mester utca sarkán lakhatott, a lakás erkélye a Boráros tér és a frissen átadott Horthy Miklós (Petőfi) híd felé nézett. Gyaníthatóan húskereskedéssel foglalkozhatott, több tekercsen sertéstelepeket látunk. Az itt bemutatott sorozat végére is egy húsipari fotót tettünk. Igaz, közben átugrottuk a háborút, és a 49-es Népfront-választásra agitálnak a húsosok. De micsoda beállítással! Nehéz szabadulni a gondolattól: vajon mit mutatna a teljes életmű, ha megmaradt volna? Ha nem így került volna hozzánk, hiányosan és időnként menthetetlenül szétázva, összeragadva. Lehet, hogy nagyságrendekkel több zseniális pesti fotót láthatnánk? Vagy inkább a családi vonal lenne erősebb, több kép az egyébként csinos, D. V. monogramos hölgyről? Vagy egy nagyobb sorozat az 1940-es árvízről? Esetleg a romba dőlt Petőfi hídról a romba dőlt erkélyről? Ezt sosem fogjuk megtudni. Egy dologra azonban választ kaphatunk: ki készítette ezeket a képeket? Ki lehet a titokzatos, Mester utcai húskereskedő? Kedves olvasó, lehet, hogy az ön családtagja volt?

A szerző a Nagykörút–Mester utca sarkán lakhatott, a lakás erkélye a Boráros tér és a frissen átadott Horthy Miklós (Petőfi) híd felé nézett. Gyaníthatóan húskereskedéssel foglalkozhatott, több tekercsen sertéstelepeket látunk. Az itt bemutatott sorozat végére is egy húsipari fotót tettünk. Igaz, közben átugrottuk a háborút, és a 49-es Népfront-választásra agitálnak a húsosok. De micsoda beállítással!

Nehéz szabadulni a gondolattól: vajon mit mutatna a teljes életmű, ha megmaradt volna? Ha nem így került volna hozzánk, hiányosan és időnként menthetetlenül szétázva, összeragadva. Lehet, hogy nagyságrendekkel több zseniális pesti fotót láthatnánk? Vagy inkább a családi vonal lenne erősebb, több kép az egyébként csinos, D. V. monogramos hölgyről? Vagy egy nagyobb sorozat az 1940-es árvízről? Esetleg a romba dőlt Petőfi hídról a romba dőlt erkélyről? Ezt sosem fogjuk megtudni. Egy dologra azonban választ kaphatunk: ki készítette ezeket a képeket? Ki lehet a titokzatos, Mester utcai húskereskedő? Kedves olvasó, lehet, hogy az ön családtagja volt?

http://hvg.hu/itthon/201544_iskolaikat_visszakero_telepulesek_megfizett

ól jön-e 30 millió forint talált pénz egy önkormányzatnak? Ez nem is lehet kérdés, ekkora összeg felkeltené bármelyik település vezetőinek figyelmét. Így történt ez a Tolna megyei Bátaszéken is, ahol idén januárban döbbentek rá, hogy jóval többet fizetnek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (Klik), mint amennyit a település 2013 januárjától állami fenntartásba vett Cikádor Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolájára a központ költött. A szekszárdi tankerület kimutatása szerint az iskola 2014-ben 63 millió forintjába került a Kliknek, az önkormányzatnak viszont havonta 8,1 millió (azaz egy évben 97 millió) forint hozzájárulást kellett fizetnie a központnak.

2012 őszén hozta létre az oktatási államtitkárság az állami közoktatás mamutszervezetét, s a fenntartásába adta valamennyi állami iskolát. Az intézmények működtetésében azonban helyet hagyott az önkormányzatoknak is: alapesetben a Klik a háromezer fő alatti települések iskoláinak kezelését vállalta, míg a többieknek maguknak kellett gondoskodniuk az oktatási intézmények működéséről. Illetve lemondhattak róla, de ennek fejében hozzájárulást kellett fizetniük az államnak. A hozzájárulás összegét tárcaközi bizottság állapította meg, s ennek ismeretében dönthettek az önkormányzatok arról, átadják-e a jogot.

A közel félezer olyan településből, amelynek lakóinak száma meghaladta a háromezret, a többség már első körben úgy döntött, hogy inkább saját maga fizeti a települési iskola, iskolák működtetését, jelenleg pedig már közel a kétharmaduk vállalta magára ezt a feladatot. A működtetést visszavenni azonban csak kikötött dátumhoz igazítva, jelesül az önkormányzati választásokat követő évben van mód. Idén például június 15-éig kellett az önkormányzatoknak dönteniük arról, hogy fizetik-e tovább a hozzájárulást, vagy saját kezükbe veszik iskoláik üzemeltetését. Mindez azonban csak az infrastruktúra önkormányzati kézbe vételét jelenti, jelentheti, a fenntartásba ugyanis – például az oktatási programba, a tanárok vagy az igazgató kinevezésébe – a településeknek továbbra sincs semmi beleszólásuk.

Bátaszéknek még így is megéri visszavenni az iskolát: egyszerűen kiszámolta, hogy ha azt a pénzt, amit eddig a Kliknek utalt, közvetlenül a saját iskoláira fordítja, azok még pluszforráshoz is jutnak. A Baranya megyei Siklós kicsit kacskaringósabb úton jutott a bátaszékiekéhez hasonló döntéshez. A város 2012-ben lemondott iskolái működtetéséről, azzal, hogy ennek fejében havi 8,7 millió (éves szinten 104 millió) forint hozzájárulást kell fizetnie. Ez év elején aztán a városvezetés is megkapta a siklósi tankerülettől a kimutatást, amiből kiderült, hogy a Klik 87 millió forintot költött 2014-ben az intézményekre. Ennek ellenére a siklósi képviselő-testület első körben úgy döntött, hogy mégsem kéri vissza az iskolát, viszont azt is kikötötte, hogy 65 millió forintnál nem hajlandó több hozzájárulást fizetni évente. A tárcaközi bizottságot mindez azonban nem hatotta meg, újfent azt válaszolta, hogy a várostól elvárt havi 8,7 millió forintból nem enged. Így hát Siklóson sem volt más választás: a saját működtetésébe vette az iskoláit. Annak ellenére, hogy – hasonlóan a többi kisvároshoz, ahová nagyon sok gyerek jár a környező településekről – a „bejárós” gyerekek szülei, illetve az őket „küldő” települések nem járulnak hozzá az oktatási költségekhez.

Pásztón is közel 30 millió forinttal olcsóbban tudnák működtetni az iskolákat – mondta a HVG kérdésére Dömsödi Gábor polgármester, megindokolva, miért kérték vissza oktatási intézményeiket. Eddig havi 12 (évente 144) milliót kellett hozzájárulásként fizetnie a városnak, azonban számításai szerint akár 110 millióból is kijöhetne. Elvileg szeptember elsejétől már Pásztó működtetné az összes iskoláját, ez azonban csak két intézmény esetében sikerült. Dömsödi elmondása szerint még mindig nem kaptak ugyanis választ arra, hogy a Mikszáth Kálmán Líceum működtetését átvehetik-e, így ott két hónapja teljes a bizonytalanság. De az is nehezítette a dolgukat, hogy a Klik részéről nem volt teljes a 2012-es átadás-átvétel sem, így hivatalosan nehéz dokumentálni a már lezajlott visszavételt is.

Olyan városok is akadnak, amelyek inkább menekülnének az iskola működtetésének feladata alól, hiszen – álláspontjuk szerint – ha már a kinevezésekbe nincs beleszólásuk, akkor a krétavásárlásokba vagy a portások foglalkoztatásába sem szeretnének belefolyni. Salgótarján vezetése például 2012-ben vállalta ugyan iskolái működtetését, ám a 2014-es választások utáni új vezetés már azt szorgalmazta, hogy adják át a működtetés jogát a Kliknek. A város ugyanis több mint 280 millió forintot költött iskoláira tavaly, amit nehezen tud kigazdálkodni. Ezért a június közepi határidő előtt felajánlotta a központi intézménynek, hogy szeptember elsejével lemondana a működtetés jogáról. Azonnal megváltozott azonban a városvezetők véleménye, amikor júliusban kijött a papír arról, mennyi hozzájárulást kellene befizetni az átadás után. A számla éves szinten 350 millió forintos kötelezettségről szólt, vagyis a Klik 70 millió forinttal többet kért volna az önkormányzattól a működtetésért, mint amennyibe az 2014-ben került. Ez persze így már a tarjániaknak sem tetszett, így továbbra is maguk intézik és fedezik iskoláik kezelési költségeit.

A háromezer lakosúnál kisebb településeknek nincsenek ilyen gondjaik, hiszen esetükben iskoláik fenntartását és a működtetését is a Klik intézi. S bár pénzt nem kér ezért, cserébe le kell mondania a településnek adóbevételei egy részéről. Ráadásul állandóan ott lebeg a feje felett, hogy a fenntartó bármikor megszüntetheti a települési iskolát; s az ilyen döntésbe még csak bele sem szólhat. A költségek miatt viszont gyakorlatilag szinte minden ilyen kistelepülési önkormányzat átadta iskoláit az államnak – a több mint 1100 oktatási intézménnyel rendelkező, alacsony lakosságszámú településből 55 mégis kért, illetve kapott engedélyt a működtetésre 2012-ben, ám ezt az idei határidőig már csak 26-an vállalták tovább közülük, újonnan pedig mindössze hatan jelentkeztek. Ez utóbbiaknak sem egyszerű meg-, illetve visszaszerezni a működtetés jogát. Kérelmükről szintén tárcaközi bizottság dönt, amely megnézi, hogy korábban kért-e például rendkívüli támogatást az adott település (ez rögtön kizáró ok), illetve hogy milyen az önkormányzat egy főre jutó adóerő-képessége, s ha ez 18 ezer forint alatti, akkor nem engedélyezik az átsorolást.

Noha minden jel szerint szép árréssel dolgozik a Klik a háromezer lakosnál népesebb települések iskoláinak működtetésekor, s emelkedett a központi költségvetési támogatása 2013 óta 150 milliárd forinttal, még így is állandó fizetésképtelenséggel küszködik; ami arra utal, hogy nem jött be az az iskolaállamosításkor gyakran hangoztatott érv, amely szerint a központi működtetés a takarékosabb megoldás. Az Államkincstár adatai alapján a Kliké ma a legnagyobb tartozásállomány az állami szférában. Mint a nyár elején kiderült, sok esetben nemcsak a közműszolgáltatásokért nem fizet, de elmaradt például az érettségi vizsgaelnökök díjának utalásával is. A szolgáltatókkal a hírek szerint már megállapodott a fizetési ütemezésben, ám az augusztusi 7,6 milliárd forintos tartozásállományát szeptember végére csak egymilliárddal sikerült csökkentenie.

RIBA ISTVÁN

http://www.delmagyar.hu/csongrad_hirek/vessen_magara_a_fold_nelkuli_onkormanyzat/2450201/

Ha az állam eladja földjeit, mihez kezdenek azok a falvak, amelyek ezeken teremtettek munkát az állástalanoknak? - figyelmeztet Csanytelek polgármestere. A falu korábban miniszteri jutalmat kapott a munkanélküliek foglalkoztatásáért.

Rossz hír az önkormányzatoknak, hogy az állam el akarja adni összes földjét. Sok helyen ugyanis ilyen területen termelnek a Start-munkaprogramban foglalkoztatott emberek. Miután az iskolát átvette az állam, az önkormányzatnak az a fő tennivalója, hogy értelmes feladatot adjon a munkanélkülieknek. 

Komolyan vették
Ezt az ajánlást sok településen komolyan vették, és hosszú távra terveztek. 2013-ban a Start-programban részt vevő 900 önkormányzatból 18 kapott elismerő oklevelet és jutalmat a Belügyminisztériumtól, Csongrád megyéből Csanytelek és Maroslele.

– A falvak melletti állami földeket eladni akkor lenne jó ötlet, ha ugyanezzel a lendülettel munkahelyeket is hozna ezekre a településekre a kormányzat, vagy ha arra kötelezné a föld vásárlóit, hogy 10 hektáronként legalább egy főt alkalmazniuk kell – mondja Forgó Henrik. A csanyteleki polgármester sem gondolja komolyan, hogy ez teljesíthető. Szerinte faluhelyen föld nélkül lehetetlen mérsékelni a munkanélküliséget. – Ezek a többnyire képzetlen emberek a mezőgazdaságban helyezkednek el a legkönnyebben, ebben a szektorban érdemes fejleszteni is. Mi egy alulról építkező szövetkezetet gondoltunk el.

Óltól az asztalig
Csanytelek harminc embernek ad munkát a Start kertészetében, 4,2 hektárnyi önkormányzati területen. A haszonból és a dologi keretből traktorokat, a műveléshez szükséges eszközöket vett közel 20 millió forint értékben. A falu a korábban felszámolásból megvett hűtőházat most a közmunkához is használja, és bérbe is adja. A községi közétkeztetést ellátják zöldséggel, még őrölt fűszerpaprikával is. 

2011-ben a képviselő-testület határozatot hozott, hogy a kertészeti ágazat fejlesztéséhez igényel a nemzeti földalaptól 20 hektár szántót és 40 hektár gyepet. – Takarmányt termelnénk, sertést, tojó- és vágóbaromfit tenyésztenének a dolgozóink, a közétkeztetés és a szociálisan rászorultak részére. A környéken vannak vágópontok, ahol le lehet vágni a jószágokat, az élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelően. Ha a konyhán fölhasznált hús harmadát előállíthatjuk, az is jelentős megtakarítás. Az államnak segélyeznie kell az embereket, vagy fizetni a munkájukért. 

Spórolni az országnak
Kötelezhetné az állami földön termelő önkormányzatokat, hogy ezt az élelmiszert adják át térítésmentesen vagy meghatározott áron a helyi, környékbeli konyhának, amelyeket az önkormányzat vagy önkormányzati cég üzemeltet. A nálunk étkező gyerekek 85 százaléka helyett most is az állam fizeti ki az ebédet. A kormány ígérete szerint jövőre minden óvodás és iskolás ingyen étkezik. A mi ötletünk komoly megtakarítást eredményezne a költségvetésnek. A megspórolt pénzt az érintett település fejlesztésére lehetne fordítani.
A csanytelekiek kérelmére négy éve nem érkezett határozott válasz, illetve 1,3 hektár szántót kaptak 5 éves használatra. Most ismét tárgyalnak az NFA-val, és úgy fest, elvileg megkaphat Csanytelek egy újabb területet használatra. Ez ahhoz lenne elég, hogy bebizonyítsa, megvalósítható, amit elgondolt. Kérdés, hogy az állami földek értékesítésére vonatkozó terv fölülírja-e a formálódó egyezséget.