Jurák Kata újságíró a Magyar Idők förmedvényben az ápolási díj minimálbérre történő emeléséért tartott pénteki tüntetés kapcsán csak azzal tud foglalkozni, hogy kik szervezték meg azt, kihasználva egy újabb alkalmat egy kis soros-böffentésre.

Nem vagyok közvetlenül érintett, nem kell egyetlen hozzátartozómat sem otthon ápolnom, de erre bármikor sor kerülhet. Aki legalább fél órát rászánt a péntek délutánjából arra, hogy körülnézzen ezen a tüntetésen, megérti, milyen nehéz feladat ellátni napi 24 órában egy beteg hozzátartozót.

Egyáltalán nem érdekel, hogy ki szervezte, milyen háttérrel, milyen pénzből a tüntetést.

Nem érdekelnek a kommunikációs lózungok, hogy

"a kormány teljes mértékben egyetért..." 

..., hogy

"széles körű párbeszédet indítanak az ápolási díj emeléséről, több szakmai és civil szervezet, érdekképviselet és a szociális ágazati egyeztető fórum javaslatait is meg fogják hallgatni"

..., hogy 

"mióta kormányon vagyunk x%-al nőtt az ápolási díj összege..."

..., hogy 

"majd ősszel...."

Mit hallgattok meg??? Milyen párbeszédet indítotok???? Milyen %-okkal jöttök????

A számok magukért beszélnek: 

alapösszegű ápolási díj: (nettó) 29 340 forint

emelt összegű ápolási díj: (nettó) 44 010 forint

kiemelt ápolási díj: (nettó) 52 815 forint 

Nem érdekel senkit a %-statisztika, nyilvánvaló, hogy 2018-ban ez az összeg méltánytalan, elfogadhatatlan.

Ahhoz nem kell párbeszéd, ágazati fórum, két tollvonás és a szándék, a segítség már meg is érkezhetne. 

Miért nem volt széles körű párbeszéd az országgyűlési képviselők fizetésemeléséről, a pártalapítványok támogatásának emeléséről...? A kérdés költői, a választ tudjuk: mert az nekünk jár, hiszen utolsóként került sor a mi fizetésemelésünkre. Tiszta röhej... még mindig nem sül le a bőr egyetlen politikus pofájáról....

Jurák Kata a NER kötelékében az újabb sorosozós igazságosztással szégyenteljes módon köpte szembe a beteg gyerekeket, fiatal felnőtteket, idős gondozottakat, és az ápolásukat végző családtagjaikat. De mit is várhatnánk egy jól működő gépezet egyik - saját jóérzéseit háttérbe szorító - láncszemétől...

Sajnálom, hogy nőtársam eljutott odáig, hogy

nem szorul össze a szíve, amikor egy ilyen családdal találkozik,

nem érez semmifajta szolidaritást, sőt késztetést sem, hogy megismerje küzdelmes mindennapjaikat,

nem gondol bele, hogy amikor egy ilyen témájú tüntetésről propaganda üzemmódban szól írásában, ő maga is kerülhet még ilyen helyzetbe.