Lónyay utca 26. Hosszú évtizedek óta kegyvesztett lakóépület a kerületben. Sem állagmegóvásra, sem felújításra nem költött soha egyik városvezetés sem, holott műemléki védettséget élvez, számos urbanisztikai szakember csodájára járt az 1838-ban épült háznak.

A márciusi képviselő-testületi ülésen azonban végleg eldőlt a sorsa.

Tavaly decemberben meghatározott önkormányzati tulajdonú ingatlanok elidegenítéséről döntött a képviselő-testület. A listában szerepelt a Lónyay utca 26. is. Akkor az össz-listára több okból szavaztam nemmel. A Lónyay utca 26. vonatkozásában leginkább érzelmi alapon, hiszen éppen akkor ősszel költözött be a LÉLEK Program kivezető szintjének részét képező lakásba az egyik addig minden akadállyal megküzdő család. Éppen csak berendezkedtek és lám, ismét pakolniuk kell. Elkapkodottnak éreztem a javaslatokat, mintha ötletszerűen válogatták volna össze a listát.

A Lónyay utca 26. elidegenítésére idén február közepén írták ki a pályázatot. 3 ajánlat érkezett be, amelyek közül a képviselő-testület érthető módon a legmagasabb árajánlatot – amely az előzetesen meghatározott legkisebb elidegenítési árat jelentősen meghaladja – fogadta el. Örülhetnénk is, elvégre az ingatlan első látszatra jó kezekbe kerül, megoldódik hosszú évtizedek óta húzódó kálváriája. Ám nézzünk csak egy kicsit ismételten a dolgok mögé:

Az ingatlanra vonatkozó értékbecslésekben már eleve olyan megállapítások vannak, amelyek megkérdőjelezik az egyes értékbecslő kompetenciáit. Csak két példát hoznék fel:

1. "A korrekciónál figyelembe vettem, hogy az adatok több mint három éves tényadatok, és jelenleg a válsághelyzet miatt jelentősen csökkent a kereslet (gyakorlatilag nincs telekforgalom), ezt összesen -20 %-ban vettem figyelembe"

Jelenleg válsághelyzet lenne? De hiszen a "magyar reformok működnek" és "dübörög a gazdaság"... nemde?

2. "Tekintettel arra, hogy a telken műemlék épület áll, és nem építhető be jelentősebb mértékben, azaz korlátozott a hasznosítása, így további -50%-os korrekciót alkalmazok"

Tehát az értékbecslő szerint a műemléki épületeknek gyakorlatilag semmilyen "értéknövelő" hatása nincsen az telekár meghatározásakor. Ám az általam megkérdezett ingatlanszakértők azonban egyértelműen elutasítottak egy ilyen magas mértékű korrekciót, szerintük az értékbecslő piacon alkalmazott szokásos mérték nem szokott -15-20%-nál több lenni.

A nyertes pályázó a mindössze 3 és fél hónapja bejegyzett projektcég: a Lónyai Property Kft. lett. A gazdasági társaság ügyvezetői között feltűnik az a Kőszegi Zoltán, aki 2012-ben még a NAV feketelistáján a 85. helyen szerepelt mintegy 23 millió forintnyi adótartozással, amely mellett az adóhatóság csaknem 20 millió forint mulasztási bírságot szabott ki. A helyzet azonban úgy tűnik 2016-ra sem javult, hiszen a NAV a 180 napon keresztül folyamatosan fennálló 10 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkező magánszemélyek között még mindig nyilvántartja. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés nem csak bennem, de Önökben is, hogy vajon akinek hosszú éveken keresztül adótartozása van az állam felé, mennyire lehet felelős és megbízható vállalkozó?

A fentieket tovább árnyalja, hogy a Lónyai Property Kft. csak egy „projektcég” a Kőszegihez köthető céghálón belül. Van Tokajban bejegyzett sportszergyártással foglalkozó cége, de üzletvezetési tanácsadással és több ingatlan adásvétellel foglalkozó cége is. 

Az pedig csak ad egyfajta bájt az egész történetnek, hogy a cégháló bizonyos társaságai - Cometes Consulting Kft., Global Service Management Kft és a Global Faktoring Kft. - a Ráday utca 57. szám alatti ingatlannál is feltűnt csomádi cégtemetőben vannak bejegyezve. Ám Kőszegi céghálója nem ezt az egyetlen cégtemetőt használja: a Cégjegyző-Office Kft. iparűzési-adómentes településen (Tésa, Petőfi utca 16.) biztosít székhelyet szoftverkiadással foglalkozó cégének. Erre a címre egyébként kb. 30-40 gazdasági társaság székhelye van bejelentve, a székhelyszolgáltatást nyújtó cégnél pedig még offshore céget is alapíthatunk.

Ami a fentiekből is egyértelműen látszik az az, hogy az önkormányzat mindenáron próbál forrásokhoz jutni, akár olyan áron is, hogy bizonytalan hátterű cégeknek értékesít értékes ferencvárosi ingatlanokat.

Hogy mindez felelőtlenség-e? Minden bizonnyal. Az egyik oldalon két kézzel szórjuk a pénzt felesleges beruházásokra, a másik oldalon két kézzel kapkodunk az aprópénz után is.

Koncepció nélküliséget mutat? Bizonyosan. Nem hiszem, hogy van arra racionális magyarázat, hogy tavaly júniusban miért költött a városvezetés a Lónyay utca 26. kéményeinek felújítására csaknem 30 millió forintot. 

Az én fogalmaim szerint a felelős városvezetés:

- hosszú távon következetes koncepcióval rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a városrehabilitációba bevonható külső források szűkülésével, mely kerületi ingatlanokat értékesíti, és hogy azokon az értékesítés pillanatáig milyen beruházásokat érdemes még végrehajtani;

- nem eszközöl 30 millió forintos kéményfelújítási beruházást egy olyan épületen, amelyről tudja, hogy értékesíteni fogja;

- nem eszközöl 30 millió forintos kéményfelújítási beruházást egy olyan épületen, amelyről pontosan tudja, hogy lakói villannyal vagy éppen fával fűtenek, mert a gáz nincsen bekötve. 

[a gázcsonk a telken belül van, de egyetlen egy lakás nincsen rákötve a rendszerre]

Mindez mit jelent? A köz pénzéből 30 millió forintos ajándékot adtunk a mostani Vevőnek... mindezt úgy, hogy amennyiben még egy emeletet ráépítenek a mostani épületre, úgy az egészet vissza kell majd bontani...