Kedves Uraim!

Önök nagyon régóta csak ígérgetnek nekünk! 25 éve mindig csak azt halljuk: "ha engem választasz, jobb lesz a megyének". Mi történt a rendszerváltozás óta? Egyszerűen semmi. Függetlenül attól, hogy éppen milyen színű kormány irányította az országot. Néha koncként vetnek oda egy-egy uniós forrásból finanszírozott útfelújítást, amely olyan kiemelkedő minőségűre sikerül megcsinálni, hogy a következő télen már kráternagyságú kátyúkon kell átvergődnünk ahhoz, hogy hazalátogathassunk szüleinkhez.

Önök képtelenek megoldani az évtizedek óta problémát jelentő munkanélküliséget. Mára  eljutottunk oda, hogy a fiatalok már nem a fővárosba, hanem a világ végére menekülnek a kilátástalanság elől. Néha szívfájdalommal gondolok arra, hogy nem találkozhatom otthon azokkal, akikkel együtt nőttem fel. Nincs osztálytalálkozóink, de még egy baráti sörözéseink sem, mert Önök úgy döntöttek, kivéreztetik a megyét, a fiatal nógrádiakat pedig az országhatáron túlra száműzik.  

Kérem, szégyelljék magukat! Egyetlen fiatalnak sem vágyálma, hogy szüleitől, a biztonságot jelentő szűk környezetétől távol éljen. Szeretjük a hegyeinket, a Salgótarjánt, Bátonyterenyét, Pásztót körbeölelő, nyugalmat sugárzó természetet! Önök azonban egy keresztbe szalmát nem tettek azért, hogy minket fiatalokat maradásra bírjanak. Önök pusztán presztízsként tekintenek a megye feletti uralomra! Egy fikarcnyi együttérzést nem tanúsítanak a nógrádiakkal szemben! 

Fáj a szívem a megyéért, az ott maradtakért, akik áldozatuk az Önök hataloméhségének! Kérem, változtassanak az eddigi gyakorlatukon és szolgálják meg a közbizalmát!

Tisztelettel:

Egy nógrád megyei fiatal