Jött a hír: tervbe vették, hogy lezárnak számos budapesti metróaluljárót. A többség helyesli, hogy a hajléktalanok végre "eltakarodnak" onnan, eltűnik a piszok, a bűz és a hangulatot romboló valóság. 

De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy milyen állapotok uralkodnak a budapesti hajléktalanszállókon? 

Nemrég kaptam egy levelet egy olyan hajléktalanná vált állampolgártól, aki részletesen taglalta, mi is vár egy hajléktalanná vált emberre a hajléktalan-ellátórendszerben. 

A levél írója augusztus közepén kért menedéket a Könyves Kálmán krt. 84. szám alatti éjjel-nappali melegedőben miután egy családi tragédia miatt hajléktalanná vált, ahol pár nap múlva közölték vele, hogy regisztrálnia kell, különben a továbbiakban nem maradhat. Ennek megfelelően regisztrált a a Dózsa György úti központban, majd az Aszódi úti átmeneti szállóra irányították. A hosszas felvételi procedúrát követően elszállásolták egy szobában, ahol az alábbi körülmények fogadták:

A levélből az is kiderül, hogy a szálló sok másik szobája is súlyosan fertőzött poloskával, csótánnyal, tetűvel. Az egyik szobában egy idős korú látássérült hajléktalan is lakik, akit hónapok óta nem látott szociális gondozó, de az "intézményben" talált szállást egy mozgáskorlátozott, szintén idős, tolókocsis ember is, akinek a tetűfertőzésére, ápolatlanságára egyáltalán nem fordítottak gondot. 

Ezt követően a levél írója a felszín alatti problémákra mutatott rá:

1. Az információ hiánya, visszatartása vagy téves információk. 

"Hetedik napja keresek információt mind az egészségügyi, élelmezési, szociális problémákra és álláskeresési lehetőségre, hogy magamon és a körülöttem levőkön segíthessek. Az álláskereső szolgálat nem működik a rossz számítógépek miatt."

2. Étkezés, tisztálkodás, orvosi ellátás, tisztítószerek.

A sokszor a semmilyen megtakarított pénzzel, jövedelemmel nem rendelkező hajléktalanok az Aszódi úti hajléktalanszállóról a távoli Dobozi vagy a Fiumei úti ingyen ebédre vannak rászorulva, amit karitatív szervezetektől vagy vallási közösségektől kapnak. Az Aszódi úton az élelmezés, a tisztítószerek, a minimális higiéniai feltételek sincsenek biztosítva - "látni hónapok óta levágatlan körmöket, fertőzött poloskacsípéseket, súlyos bőrbetegségben szenvedőket"

3. Utazás

"Kivétel nélkül az összes BMSZKI dolgozó arról tájékoztat, és természetesnek veszi, hogy hajléktalan állapotunkra tekintettel a BKK szolgáltatásait ingyen igénybe lehet és kell venni. A pénzbírság nem befizetése vagy egy pár nap/hét közmunka, egy szabálysértés az állapotunk velejárója. A szociális munkás nincs felkészítve, hogy ennek milyen jogi következményei lehetnek."

4. Életkörülmények

"A szociális munkások egy üvegfallal elzárt irodából, több esetben mindenfajta kontroll nélkül ki és beengednek bárkit, bármilyen egészségügyi, mentális vagy alkoholos állapotban."

"A gazzal benőtt belső kertben a kutyatárolóba kiöntött maradékon a sünök és a patkányok osztoznak, macskák ki és bejárnak az épületbe, a konyhában egér, csótány mindenhol."

"A koedukált jelleg miatt a közös használatú wc, szellőzés nélküli zuhanyzók, falról lógó festék, szigetelés, gomba."

"A szobákban a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás mindennapos, prostitúcióról, uzsoráskodásról mesélnek a lakók. Ezek következménye a mindennapos veszekedések, hangoskodások, fenyegetőzések sora."

Végül sorait a  társadalomba még visszatérni akaró hajléktalan emberek kilátástalan helyzetét szemléletesen kifejező mondattal zárja:

"Egy hete egészségesen kerültem az Aszódi utcára, azóta aktívan munkát keresek, de ha hamarosan nem kapok valahol lehetőséget, a fertőzött poloskacsípések vagy a heti egyszeri mosott ruhám miatt valószínű nem kapkodnak majd értem sem a munkáltatók."

A Fővárosi Önkormányzat 2016. évre közel 1,3 milliárd forintot rendelt a hajléktalanok nappali és átmeneti intézményi ellátására. Szerény összeg, miközben lépten-nyomon az tapasztalható, hogy egyre nagyobb nyomás van az ellátórendszeren - ideértve a szállókat, nappali melegedőket, utcai szolgálatokat. Tény, hogy ha "lezárják az aluljárókat" ötletet mindenütt bevezetik, azzal legalizálják, hogy a hajléktalan akarata ellenére is elszállítható legyen bizonyos esetekben.

Kérdés, hogy ki fogja eldönteni, mikor áll elő ilyen helyzet...?  Meddig fogják még kriminalizálni ezeket az embereket? 

Három budapesti kerületben működik több-kevesebb sikerrel mintaprogramként a LÉLEK Program, amely szigorú belépési feltételekkel ugyan, de valamiféle csekély lehetőséget nyújt hajléktalan emberek számára a társadalomba való visszailleszkedésre. Mintaprogram, csekély próbálkozás, amely a jelenlegi elégtelen hajléktalan ellátórendszerben legalább reményt nyújt annak a kevés számú hajléktalan embernek, aki még akar és hajlandó kitörni a hajléktalan létből. Mintaprogram, amelyet lehetne nagyban is csinálni - mégsem mutatkozik rá hajlandóság odafent. 

Jelenleg rengeteg pénz, döntéshozói jobbítási szándék és a szakma meghallgattatásra találása hiányzik a rendszerből. A tél nemsokára itt van, az utca pedig még mindig Megváltóra vár...